marcellmf 2005.02.23 1. pont. Koraromantika. Schelling Schlegel Novalis, ezek. Mi a filozofia maga? A filozofianak a korzsakban kurrensen rendszerfilozofianak kell lennie. Ehhez kepest ez a filiozofia azt mondja, hogy a rendszerfilozofia "szukseges, de lehetetlen". Azert, mert az, ami minket arra kenyszerit, hogy a rendszer formajaban, egy fogalomban ragadjuk meg a vegtelen mozzanatot, ez _a vegtelen mozzanat: egy vagy_. Zunsucht. Filozofiai oszton. A filozofianak mindig van egy osztone. Munka, stb. A romantikus filozofia osztone _a vagy, ami sohasem lehet fogalmi_. Azert filozofalunk (pl. Kant: az esz torvenyeit keresi, Platon szereti a bolcsesseget), mert vagyunk egy vegtelen vaggyal. 2. pont. Muveszet szempontabol pozitiv hozadek, hogy azt a hiatust, amit ez a vagy termel, erre az ures helyre, amit korabban Isten, esz, etc. foglalt el, most a muveszet tolti be. _A muveszi korszak_. Mar Hegel is igy hatarozta meg. [???] 3. pont. Reszletes kifejtes. A kalyha, ahonnan el lehet indulni, az Kant. O a kalyha. Ez tenyleg igy van. Kant: a filozofia organonja a TUDAT. Kant kesobb azt allitotta, hogy az organon a SZABADSAG, kesobb pedig a TERMESZET CELSZERUSEGE. De ez most nem fontos, a fontos, hogy a modern filozofia egy tudat-immanenciaban tevekenykedik. Szandekosan a vegerol akarom kezdeni. Ez olyan imponalo. Solger. XIX.sz. elso harom evtizederol beszelunk egyebkent. O ezt tulelte. _Ket szo_: BewuBtseyn - Tudat (tudattal-biro-let) Seyn - let Solger: minden tudat benne-all egy letben. Ez egyfajta tetelezettseg. Egyfajta let tetelezi a tudatot. Ez a let a reflexio szamara nem lathato at. Nem gondolhato el, pre-reflexiv, reflektalhatatlan, trans-reflexiv (Holderlin). Ami ebbol filozofiaiantropologiailag fontos, hogy az ember onmaga szamara atlathatatlan. Csak osszehasonlitaskeppen: ha az ember Isten teremtmenyekent elgondolt, akkor ez pl. valaszt kap. De itt az en mar nem transzparend onmaga szamara. Koramodern gondolat -- Montaigne. Starobensky nagyesszeje M-rol. O volt az elso aki elgolkodott azon, hogy nem vagyok magam szamara atlathato. A reneszanszban atlathato az ember. Pl. III. Richard tudja hogy o ki es o milyen. Az ember tapasztalata, hogy a filozofia alapja feltetelezett. Feltetelezett: Be|ding|t. Dolog: ding. Amit feltetelez, az egy alap. Alap: Grund. Ezt a reflexio nem tudja atlatni. Kozvetithetetlen. Kozvetites: Vermitlung. "A tudat szamara az alap nem kozvetitheto." ~ Az en nem latja at magat. Az ember igy rendelkezik magaval es nem rendelkezik magaval. Freud tudatalattija. Schelling: az ember egy tudattalan es egy tudatos tevekenyseg osszhangja. Jackill es Hyde. Allitas: Affirmation. -- _Mik vagyunk mi?_ Milyen tehat ez a let, aminek csak kis reszet tudjuk tudatositani? Milyen eszme? Eszme: Idee Kant -> a magat-magaban-ki-nem-ismero idealtipusa a muvesz. [Objektiv oldalon ez a muveszet.] Az az eszmeny ami meghataroz bennunket, az egy kimerithetetlen, egy le-nem-zarhato eszmeny. Hegel a nagy ellenlabas. A szep, a muveszet altalaban (o mar a szepmuveszetrol olvasta le a szepet, nem a termeszetrol). A szep az igaz latszasa. A romantikus olvasattal Hegel sosem ertene egyet (hiszen nala el lehet jutni a tudas vegso alapjaig, az esz es a termeszet egyutt, vagyis a szellem), ami azt mondja, hogy ... -- 4. pont. Ki a folyamat eleje? A tudomany mai allasa szerint Holderlin. Schelling, Hegel gyremekkori jobaratja. Holderlin nem csak kolto, hanem filozofus is. O tette meg az elso lepest a trans-reflexiv let fele. De nem dolgozza ki, nem vonja le az esztetikai konzekvenciakat. Ez kb. 150 evig lappangott, ez egy vesztes modell volt, ezek az emberek periferikus lazadok voltak, a mainstream-el szemben, ami Hegel volt. Schelling erdekes ilyen szempontbol, o minden volt. Schlegel, Novalis koltokent lett kanonizalva, de az utobbi 40 ev rehabilitalta oket a kritika, es ertekeli a filozofiajukat. [Egyben voltak ok a filozofia tudatalattija es a tudatalatti filozofiaja.] 5. pont. Az eltitkolt kozos eredet. _Az idealizmus tudomanytalan eredete._ _Az igazsag meghatarozasa itt a TOTALITAS, az EGY._ Totalitas: Totalitat. Ez implikalja az egeszet, de ez nem egy empirikus ertelemben vett egesz, tehat nem reszek osszessege. A reszek aggregatuma, osszege Hegel es Schelling nyelveben: _A Rossz Vegtelen_. A vegtelen regresszus vegtelenje. Tehat van egy _Jo Vegtelen_. Ez _vagy_. Ez hajtja a filozofusokat. A letezo totalitasat egy fogalomra valo tekintettel hatarozzuk meg, de oly modon, hogy az egyseget es a sokat egyutt tetelezem. Az EGY tehat EGY es SOK egyutt. Schelling (masodik korszak): Identitat (azonossag). Az egesz filozofiai munka egy hianyzo abszolut kereseseben merul ki. Az Identitas az egyseg es a kulonbseg egysege. Ilyen ertelemben az IGAZ es a HAMIS egysege az IGAZ. -- A kovetkezo mozzanat az az, hogy Intenziv Vegtelen (~ Jo Vegtelen). Az Extenziv Vegtelen (~Rossz Vegtelen). Az intenziv vegtelen, az Egy, az "Isten, avagy a Vilagegyetem". Isten onmaga is, de minden mas is. Ezert nevezi ezt Aktualis Vegtelennek. Az univerzum nem mas, mint Isten ontetelezese. Isten lete Konkret. Ezzel all szemben az Absztrakt Letezes. Ami van, az levalt az abszolutrol. Tehat minden egyes dolog, ami van, az absztrakcio. Valami annyiban van, amennyiben nincs. Annyiban van, amennyire levalt a letrol. Sajat maga hianya reven tortenik. "En vagyok az aki nem en vagyok" - mondja a romantikus filozofia. Minden ami van, az egy TAGADAS reven all fenn. Tagadas: Negation. Ez teljesen Hegel. Nala az ember, mint letezo, maga a NEGATIV. Az ember tud errol a levalasztottsagrol. Szemben pl. a felvilagosodassal, ahol azt mondjak, hogy egy "veges, eszes leny". ... Amikor az ember onmagara ismer, megszunik a tagadas. Ez a rendszer vege, ahol a tagadas megszuntetve megorzodik, megszelidul, domesztikalodik, tehat tapasztalatta valik. Hegel: lesz valahol egy allamunk. DE a romantikusok ennel radikalisabbak, a Vegtelen naluk kimerithetetlen. Disszeminalo elem. Az ember soha nem talal vissza egy kozossegbe. Schelling pont az ellenkezojet mondja a Transzcendentalis idealizmusban. Az abszolut megismerhetetlenseg a muveszetrol olvashato le, az a filozofia organonja. Viszont a vegen a tortenelmi lezaras az allam es az egyen kibekitese. Ez olyan, mint a platoni allam. A muveszet mar nem is fer bele. Robespierre: "Nem hiszem hogy a forradalom valaha is veget er." Romantikus volt. Jacobi inditja el a fiatalokat. Spinoza konyv. Minden tudas kozvetites. Kant: mi a tudas? -- Ha a tapasztalatot fogalom ala rendeljuk. Csak egy fogalom kozvetitesevel tudunk. Semmi mas nem tudas. Schelling: tudas az, ahol egy szubjektum es egy objektum van egy itelet ala hozva. Wittgenstein is ezt mondja. Mi modernek, mi mar soha nem a vilagot ismerjuk meg. Jacobi: a hatarozando mindig a fogalmon kivul marad. Ketfele tudastipus van. Az egy allitasa a tudas egyik tipusa, a LOGIKAI. Az alap tetelezese a masik, a termeszettudomanyos es metafizikai. Egyfajta let elgondolasa. Minden tudas emiatt megalapozas. Minden megalapozas egy megertes. A megertes tehat megalapozas. A tudas egy vegtelen folyamat. Lezarhatatlan. A tudas a kovetkeztetesek vegtelen lancat jelenti. [Hermeneutika] Tudunk foglalkozni a tudason kivuli dologgal, ez lesz a vallas. A romantika ezert fogekony a vallasra. Ahol Jacobi megretten, az az, hogy Spinozanal ebbol a halobol Isten nem tud elolepni. Ez a halo garantalja, hogy Isten halott. Valamilyen modon ketsegbeesetten keressuk az abszolutot. Filozofalunk, es folyamatosan belehanyatlunk a vallasba vagy a muveszetbe. Schlegel katolizal, francia emigracio, Novalis megteresei, Schleiermacher teologiaja, etc. -- A viszontvalasz: Fichte vs. Jacobi. Minden, ami tudassa valik, fel kell oldodnia az enben. Erre mondjak, hogy NIHILIZMUS. Itt kezdi es itt vegzi. Milyen filozofia az, ami azt tanitja, hogy minden dolognak meg kell szunnie az enben? Kimera, mindja ... Ugyanezt mondja Schelling, viccesen, ahol... Mindenbol kovetkezik valami, es csak az adja meg ertelmet. Schelling: olyan mint az angol allamadossag - az egyikbol fizeti a masikat. Nagy vita: a romantika MINDEN, vagy SEMMI? THE|END POTORA VOLT NEM VOLTAM 2005.03.09 Fichte es Novalis vitaja: hogy szerezhet a tudat onmagat megalapozo tudast. Novalis szerint sehogy. A tudatban egy megforditott reflexio mukodik. Ez a muveszet vilaga, ami kipotolja az ontoligiai urt, amit nem tud a reflexio atjatszani. _Ordo inversus._ Novalis szakkifejezese. Hegel Feuerbach Marx. Hogyan beszelunk az abszolutrol ha mi relativak vagyunk. Sehogy. Spekulacio ez, elfogadhatatlan de az esztetika szempontjabol tanulsagos. Ket szo volt meg fontos a mult orarol. (1.) Ember es onmaga egysege, az identitas. Kozvetlen belathatosagarol a tapasztalatot az intellektualis szemlelet biztositja. Mondja Novalis. Kettosseg: szemlelet - reflexiv, intellektualis - reflexiv. Az a fogalom, amiben egysegunket kivanjuk megtapasztalni, eleve egy kettosseget vezet be. A reflexio birodalmaval szemben egy masik birodalom - az erzes. A tudaton tul probalok jutni. Reflexion - szofejtessel azt jelenti tukorkep. Ami a reflex mond a transzcendencia hiabavalosagarol, azt nem lehet kezpenznek venni. Az ellenreflexio a muveszet. A tudat bizonytalansagaba mint kulso lep be a muveszet. Tehat a ket elem: reflex, erzekiseg. _Reflex: kettos egysegtudat. Erzes: egysegtudat, de nem reflexiv._ Fabol vaskarika. Ellenreflexio: muveszet. Novalis: _az ent lenyegileg idobeli temporalis letezokent gondolja el, mert nem kepes megalapozni._ Az ido egziszencialista problemaja. Huszadik szazad errol szol. Az abszolut, az aszolut identitas a tapasztalat szamara egymast koveto idoszakaszokra esik szet. Az ido szamunkra mult-jelen-jovokent tetelezodik. Ez a vulgaris idoszemlelet. A mult tapasztalata Novalis szerint - a tudat megeli sajat idobeliseget - primer modon leirja a lettol valo megfosztottsagot, a let tavol-letet. A mult elveszett egysegkent, elveszettkent, megvaltoztathatatlankent van (kiveve a politikusoknal, akik megis megprobalkoznak vele). A multban azt erzekeljuk, amit elvesztettunk az idoben. [?] Ha egyszer arra vetemednenek, hogy olvassak a Zarathustrat, akkor ott az ido-problema es az orok visszateres kerdese az, hogy a hatalom akarasa hogyan szabadul meg a mult tapasztalatatol. A mult a tiszta meghaladas. Mi tudunk a multal kezdeni? A jovo ezt jelenti ebbol a szempontbol: egy frusztraciot potol egy vagy, egy velt-vagyott egyseg. Ez az igeret a jovo. A mult mint veszteseg, a jovo ennek a kompenzacioja. Fichte studium szoveg. Az onmagaban egy ellentmondas, hogy az idoben barmi olyan tortenhetne, ami minden idot megszuntet, vagyis mintha az t akarnank elgondolni, hogy a tisztan gonodlatit a vilagba akarnank helyezni. "Az ido nem szunhet meg." Nem tudunk kivul gondolkodni az idon, az ido csak a gondolkodassal parhuzamosan all meg, elgondolhatatlan az idon kivuli gondolkodas. [PROUST!] Megnyitottuk azt a frontot, amit jo romantikuskent az idealizmussal szemben all. Kant: a cogito tul vagy az idon, mert az ido egy szemleleti formaja a cogitonak. Fichte szerint is az en tul van az idon, vagy elotte van. Novalis szerint ez ellentmondast tartalmaz, ami feloldhatatlan. Transzcendentalis sematizmus kerdese. Heidegger. Kant szempontjabol szuksegvan a tr. sem.-ra, hogy az en es az eletvilag kozott kozvetitsen. Tr.szem. - a kepzeloero lesz az, ami kozvetit a szuccessziv ido es az en. Errol meg lesz szo. DE: engem nem csak a gondolkodasom kozvetit az dio szamara, hiszen en mindenfelekeppen idoben vagyok. Ezert nincs szukseg transzcendentalis formakra. Visszaemlekezes lesz az elveszett mult visszaidezesenek. Geden/Erinnerunk - Hegelnel - Gedenben a gondolkodas emlekezik (iras), Erinnerunk nyers (tapasztalat). [Derrida: Paul de Man Mémoires] Remeny es a sejtes a jovo formai. De mi a konkret mechanizmus? Ha tetelezem magam, vagyis tetelezem, hogy volt egy egysegem. Novalis: ez az amikor _az en ek-szisztal - vagyis onmagan kivul van_. Ez a modern hasznalata a szonak. Heidegger: az ekszisztencialis analitika kulonbozo moduszai. A multban keressuk magunkat. Onmagan kivul talalja magat az en (He). Innentol nyilvanvalo, hogy eltavolodtam a lettol. _Extazis_ ez. Belatom azt, hogy nem terhetek vissza. Az ekszisztencia a remenyben csucsosodik ki emiatt. _Let es Ido: az ekszisztenciat a jovoje hatarozza meg._ Halal fele valo let. Az ekszisztencia tehat alap, a remeny pedig az ekszisztencia celja. Ezert van az, hogy a cel es az alap ugyanaz. Csak ket kulonbozo modusz. Mindketto az alapbol kiszakadas jelensege. Az egyik kifele nez (alap), a masik befele nez (cel). Novalis: "A kezdet es a cel ugyanaz." Mindent csak az ek szempontjabol tudunk vizsgalni, es igy a mult es ajovo csak az emlekezes moduszai, vagyis vagy es [nosztalgia]. Mi kovetkezik ebbol? (Szekunde elemzesek.) A romantikus emberpeldany, regenyhos, etc. A remenyben is kapcsolatot tartok egy hianyzo alappal. A romantikus nosztalgia [mondtam!], vagy a hires romantikus vagy. Az en lenyegem a multban van, ez a csaladregeny toposz. Csak ismetli azt, amit az elodjei megtettek. Vagy: tul koran szulettem! Az ek definicioja: (Sartre) - a lenyeg es a jelenlet sosem esik egybe! Mi az ember sorsa? - kerdezi Novalis. Allando lebeges, nincsen biztos helye ahova Isten allitotta. Ket orokkevalosag kozott lebeg, a multja es a jovoje fele. A veszteseg es a remeny kozott orlodik. Az ember a kulonbseg a mult es a jovo kozott. Melyseges mely agnoszticizmus, ideologia-kritika. Bence: ket allitas fogalmazodott meg: (1.) emberben kulonbseg van lenyeg es jelenlet kozott, uton van a sajat lenyege fele; (2.) az uton let a lenyege, ahogy Heidegger elgondolta. Az utobbi is megfogalmazodott Novalisnal? Marcell: Az uzenet ugyanaz. Az ek nem egyideju a lenyegevel, ahogy Sartre megmondta. Keptelenseg Istent ugy elgondolni, hogy kivul van a lenyegen. Az ek-filozofia azt mondja, hogy az ember ideje nem esik egybe..., az ember azaltal ek-al, hogy ki van szakitva a lenyege felol. Hegel felol ez mar belathato. Extazis: kitorni az alapbol. Orok visszateres: egy pillanatra kell rafuzni minden elmult es eljovo pillanatot. Lassuk hogy kikivelvan. Arisztotelesz es Platon felol: az idot az orokkevalosag felol kell megerteni. Ek-fil.: a pillanatbol kell levezetnunk az idot. Ezert tunt el a huszadik szazadban ez az orokkevalosagosdi. Novalis idejeben viszont meg elevenen hatnak a relikviak, mint az abszolutum, a szukjektum, etc. Ezeket az utana kovetkezo radikalitas kiszanal. Novalis: ez az en szofisztikaja. Ez valtja fel az en dialektikajat. Mi okozza ezt a hianyossagot az emberben? A valasz talan erdekes lesz. Novalis: keptelenek vagyunk elkepzelni az egyseget. A kepzeloeronk gyenge ahhoz, hogy elerjuk az egyseget. A megcsontosodott kepzelet - az anyag. A legvalosabb valosag: a szubjektum. Innen szarmazik _Novalis keresztenysege_. A kepzeloero remenye Isten. Hegel ezt a gondolkodas sematizmusaval hidalta at. Novalis szerint viszont a kepzeloero az ido lenyege. A kepzeloero az, ami az idonek a rejtett lenyege. Heidegger szoveg lesz most becitalva. Ebbol visszagondolva mondja azt H, hogy a Kant metafizika alapja a kepzeloero egysege. "A tiszta kepzeloero atforditasa a tiszta gondolkodas egy funkciojaba, amit a nemet idealizmus tesz, szemben all azzal, ahogy ezt Kant elgondolta." Az ido a vilagepito tenyezo, a kepzeloero ezert vilagepito, a kepzeloero az ido szabadsaga, nincs itt szukseg a gondolkodas bevonasara. A romantikus kepzeloero ez. Miert szabadsag ez? Kant - a kepzeloero arra van kenyszeritve, hogy a valosagot semakba rendezze a gondolkodas szamara. Romantikusok szerint viszont a kepzeloero oncelu, szabad jatekot uz, nem a gondlkodas szolgaloja. _Romantikus ironia_: az ironia azt jelenti ilyen ertelemben, hogy az ido mindig egy meghatarozhatatlan meghatorozasat jelenti. Minden ismeret csak velekedes. Ez az ironia. Ilyen ertelemben allegorikus is, mert midnen forma amit letrehizott egy abrazolhatatlan abrazolasa. _Karakter~jellem_: minden egyes ember lenyege a kaosz. A lenyegen mindig atsut a kaosz. Innen van az a kategoria, ami Schlegelnel is latszik: nem a lenyeg, hanem a figura ERDEKESSEGE szamit. Romantikus paradigma: IRONIA, ERDEKESSEG, ALLEGORIA. Ezeket fil.tortenetileg le fogjuk vezetni, ez csak egy kitekintes volt. Ezeket probalom visszakerdezni Novalis-rol, kb. ilyen strukturaban. THE|END 2005.03.30 Romantikus ironia centralis a kortars gondolkodas szempontjabol. Annyira, hogy ezt mar a kortarsak is lattak. A dialektikaval szemben allo romantikus beszedmod: az ironia. _Az ironia a dialektika ellenfogalma._ 2 Pl. Esztetikai eloadasok: Hegel. Azt mondja, hogy a romantikus iskola szive az ironia. Hegel egy masik szovege, Zolger recenzio, nagyformatumu es szornyen igazsagtalan, vitairat a romantika ellen. Altalanos osszefuggesek, utana Zolger. Zolger: becsuletes szintetizalas. Mint pl. Leibniz (toredekes zseni) - toredekes zsenialitas vs. Wolfe - becsuletes szintetizalas. Kierkegaard: Az ironia fogalmarol. Doktori disszertacio. Az ironia belep a filozofia foaramaba. Dialektika es ironia is attol mozog (mert mindketto aktus, mozgas), hogy a negativitast a negativitassal kell kompenzalni. Resz-egesz problema. A resz egy meghatarozott elem. Reszek egymashoz kepest ugy hatarozodnak meg, mint az egesz kulonbozo tagadasai. A reszek egymashoz vett viszonya is a tagadas. Formallogikai tetel: "minden meghatarozas tagadas". Abszolut - osszefuggesek nelkul all. Relativ - osszefugges(ek)ben all. Hegel felol: ezek a reszek autonomak. A resz autonomiajabol kell kiindulni. A tagadas kettos tagadas. Eloszor a resz tagadja a masik reszt, masodszor tagadja onmagat is. _A tagadas tagadasakent felfogott affirmacio az abszolut pozicio._Ez a fontos. Ez garantalja az abszolut elerhetetlenseget. A kettos tagadas soran a resz ???? az egeszet. Dramatizalva: az egyen helye a kozossegben van. * Az ironia annyiban mas, hogy ezt a vegesseget, amit Hegel tkp. elismert (egy autonom vegessegbol indult el). A kettos tagadas: veges vagyok, es valamikeppen elsajatitottam, lenyegemme tettem ezt a vegesseget. Ez egy forradalmi gondolat. Ez az ateista Hegel-interpretaciok kezdopontja. Az embert sajat vegessegenek tudatos elsajatitasa teszi emberre. Hegel a vegessegre szavaz egy metafizikai entitassal szemben. Mas kerdes, hogy ennek a vegessegnek logikai modon fel kell oldodnia egy nagyobb egysegben, ez lesz ugye a Szellem. Ezert ugy gondolom, hogy ilyen ertelemben a romantikusokat lehet kicsit konzervativabbnak nevezni. Az egesz francia romantika konzervativ, az egesz angol romantika konzervativ, Schlegel testverek katolizalnak. A vegessegem nem az utolso szo. A vagy fenomenologiaja. A dialektikaban a kettos tagadas egy logikai tetel. Hegel kritika: a letet a logikara redukalta. A romantikaban a tagadast nem a logikai osszefugges irja le, hanem a vagy. Vegessegen tullepni kivano let. Hegel eseteben garanciat kapunk az abszolutra, a romantikaban csak vagyunk ra. [??????] _Hegel rendszereben a sajat vegessegemet egy vegtelen ertelemben tudom latni. Romantikusok: sajat vegessegem egy vagyat nyit meg erre az ertelemre._ Jena + Tubingen. Alappremissza: relativ poziciokbol, vagyis a reflexiobol (a gondolkodasbol) nem lehet eljutni egy abszolut pozicioba. Ennek a feloldasa az IRONIA. Gondolkodom, de ez sosem valik vegso bizonyossagga. Viszont gondolkodom valamiert. Schelling: az identitas. Ugyanaz. Az altalanos nem erheto el a szubjektum/objektum szintezisbol. Az elso es a harmadik eletszakasz Schelling-je. Azt mondja, hog ??????? Szoveg: 1804 A transzcendentalis idealizmusra felallitott rendszerem tovabbi bemutatasa. Hegel ellen. "Ha a szub es obj szembenallasa volna a kiindulopont.." Ez csabito, mert ha csak a reszek viszonyabol indulunk ki, akkor nem az abszoluttal kell kezdenunk. Hegel szempontjabol ezek idealis viszonyok, a romantikusoknak realisak. "..es az abszolut csak termek, mely a hatterben az ellentet tagadasaval tetelezodik, ugy az abszolutum nem volna mas, mint egy puszta tagadas, a szubj/obj kulonbsegenek tagadasa, amirol nem tudni, hogy honnan jon, es miert ????" Ha tagadom ezt a viszonyt, abbol meg nem kovetkezik, hogy ez a tagadas egy abszolut. "Az abszolut ilyen ertelemben nem volna pozicio, hanem pusztan negativ eszme. ... Csak kozvetitett, egy gondolat." Romantikus pozicio: az adja az abszolut elsobbseget, hogy nem tudom elgondolni. Nem egsziszal. Transzreflexiv el-nem-gondolhato let (Holderlin, Novalis). Tul van a gondolkodasomon es vezeti azt. Feltetelezunk egy letet, ami kivul van mind a dialektika, mind az ironia hatokoren (mert vezeti oket). Kant: regulativ eszme problemaja. _Az abszolutum nem letezo a romantikusok szamara._ Nem-letezo: ez a let. Ez egy kanti ertelemben vett regulativ eszme. Novalis: a let nem mas, mint puszta eszme. Mar nem tudunk vele mit kezdeni. Minden pozitivitasat elvesztette. Hatoereje nincs. _Egy ilyen let kovetese szuksegszeruen oruletbe kergeti a filozofiat._ Direkt ugy van megkonstualva filozofiailag, hogy ne erhesse el a filozofia. Hegeli ertelemben ez a boldogtalan tudat kategoriaja. A romantikusok. A hegeli dialektikus tudat onmagaval megelegedett. Goethe: soha eleteben nem szimpatizalt a romantikusokkal. "Csak varjak az abszolutat kiehezve, de soha el nem erhetik." Megvetes es szkepszis, mint Hegel. A romantikusok nem garantaljak azt a celt ami a filozofia celkituzese. Akkor mert filozofalnak? Novalis: "Annyiban nincs abszolut, amennyiben hogyha lenne akkor nem lenne." Hehe. Ez ironikus. "Bizonyitsuk be hogy nem erhetjuk el az idealist." Ha letezne, akkor belepne egy viszonyba, es mar nem onmaga lenne. Megszuntetne onmagat. "Annyiban szamolhatunk egy eszme hatasaval, amennyiben nem lep be a mindennapi realitas szferejaba." Ha megismernem akkor nem volna. * _Idoproblema_ A magyarazat arra, hogy a letezesunkbe kiirthatatlanul belekodolt a vagy, ez az idobelisegunkkel fugg ossze. A rezs-egesz problema szempontjabol ez ugy nez ki, hogy az idobelisegunk problemaja a vegessegunk (egyik) problemaja. Schelling fo kritikaja Fichtevel szemben: a dialektikus en megszuntet mindent, ami nem en. Nem az abszoluttal kezdi, viszont ha csak az en-el es a nem-ennel kezdni, amibol az egyik megszunteti a masikat (az en a nem-ent), akkor a vegen az en egy abszolut lesz, amit mar az elejen feltetelez. Hogy kepzeli Fichte, hogy ki tudnank magunkat reflektalni az idobol? Schlegel: "Egyszerre vagyunk vegeseg es vegtelenek." Ez is ironikus allitas. Hogyan kell ertelmezni ezt? Ennek a magyarazata az idoben rejlik. Az ido is egyszerre veges es vegtelen. Minden pillanat egy resz, aminek az ertelme mindig a kovetkezo pillanatban van. Ironia: minden pillanatot, minden kijelentest relativizal a kovetkezo pillanat, a kovetkezo kijelentes. _Az ido igy a vegen a vegtelent is igazolja, hiszen nincs utolso pillanat. Egy soha nem vegzodo vegesseg._ Az idoben megjelenik a vegtelen. ... Hegel A szellem fenomenologiajaban a Szellem elotti foknak a Tragediat jeloli meg, csak az a baj vele, hogy nyelvi formaban van. Esztetikajaban pedig kenytelen bevezetni a "plasztikus gondolkodas" fogalmat. Hogyan tudja megmenteni a gondolkodas szamara a felmutatas, a forma, a megmutatas, [a letezes] tulajdonsajagat? A mu lesz ezert egy csomo elemzesben a kulturalis javaink kozul a legmagasabb. Masik alternativa: vallasi oldal, Jezus esemeny. Hegel a vallasban is atgondolta az abszolutat. Egy problemaja volt szamara a vallasnak: kellett neki test, kep, tehat valami letezes. Protestans letere ugy csinalt mintha katolikus lenne. A forma nelkulozhetetlen a mu szamara. A mu lehatarolt, veges, de mindig tobbet mond. Nem egy abszolut ertelem (8. fejezet a Fenomenologiabol), hanem mindig mas es mindig tobbet mond. Hogyan egyesul a veges es a vegtelen a vegesben? Ez a talalos kerdes. Ket megoldas: vagy idealistan vegigvezetem a tortenelmet, es vegen a resz az egesz lesz; vagy Schlegel es a romantikusok modjan felmutatom a muveszetet, mint egyetlen jo peldat arra, hogy van ilyen. Kant: az esztetikai eszme az Iteloero zseni-fejezeteben: az esztetikai eszme az, ami "vegtelen gondolkodnivalot ad". Hegel: a mualkotasok a Szellem szempontjabol kimerithetoek. A Szellem tullep ezen a formakon, tullep a sajat muvein, kimeriti ezeket a formakat. Romantikusok szerint ilyen nincs, nem lehet egy muvon teljesen tullepni. Amin ez latszik, az maga a szo. Mit jelent a "romantika" szo? Novalis egy tekintelyes szerzo. "Romantizalni" - ez az o szava. A szimbolumot felcserelik az emberek a szimbolizalttal, ez hiba. "Az egesz koltoi abrazolasmod egy jelenlet letrehozasan mulik, egy reprezentativ hiten alapszik." "Varazslok vagyunk. Itt van Amerika vagy sehol. Itt az Aranykor. Jezus kozottunk van." A romantikusok tehat nem a mesevilagot hozza letre es utana abban el, hanem ezek _utopiak_, regulativ eszmek. Nem tulajdonitanak nekik egszisztenciat. Ha igaz az, hogy az idoben a veges es a vegtelen is benne van, akkor a romantikus felszabaditja a dolgokban egy vegtelen tendenciat. Nem csereli fel a szimbolumot a szimbolizalttal. A kep nem egy valosag helyett all helyet. A vagyat, az abszolutra mutato vagyat, ami a vegtelen fele tart, kiengedem, kioldom a dologbol. Nem azert mondom, hogy ez onmagaban megall. Ez csak idoleges energiakitores, erupcio. Kiszabaditom a Szellemet belole, de ez nem egy dialektikus Szellem, nem jon vissza, es nem visz magaval. A dolgokat hatni engedem egy kozos eredet fele. ... De a tagadas tagadasa sosem ter vissza allitaskent. ... Minden munka kiegeszul egy szimbolikus mozzanattal. A munka lenyege nem az eredmeny, hanem a hiany. Az ember lenyege a hiany, stb. Kant: a szimbolum a jo eszmeje helyett egy hiannya lett. Szimbolum ott van, ahol vm eredendoen hianyzik. THE|END 2005.04.06 Zorge II. Ket legismertebb muve - kezelheto osszefoglalasai a romantikus filozofianak. Nem olyan kodos mint Novalis etc. "Filozofiai beszelgetesek a letrol a nemletrol es a mvueszetrol" "Ervin" A kolteszetnek van egy olyan filozofiai potencialja, amire nem kepes a filozofia: az abrazolhatatlan abrazolasa. Szepseg (Schelling modoraban): a vegtelen es veges egysege, ahogyan ez az egyseg a vegesben megjelenik. A nagy tema az ellentet - innen konstrualodnak a filozofiak. A let ellentete: Zorge "Seyn"-nak irja. Ez ellentetben all a nemlettel - "Nicht Seyn". A nemlet lenyegeben a megismeres. _Az ellentet tehat a let es a megismeres kozott all fenn._ ~Parmenidesz. A dolgokban mit ismerunk meg? Fekete-szogletes-kemeny. Ez kiadja-e a dolgok lenyeget? Nem. Ezek a tulajdonsagok csak azert vannak, hogy a dolgok megkulonboztethetoek legyenek. Tulajdonsagokat kulonitunk el, nem dolgokat. Ez olyan Kant (fenomen). Ezek szerint a dolgok (Kant: DAS) homalyban maradnak. A _homaly_ kedvenc szava Zorgenak. Mindazt jelentik ezek a tulajdonsagok, ami a nemlet. A dolgokat az hatarozza meg, ami nem a dolog. A dolog tehat lenyegeben nincs. Ez a parmenideszi benne. Ez a nemlet maga mogott tart, rejteget egy letet. Holderlin/Novalis transzreflexiv lete ez. A let maga a sotet. A megismeres tehat a nemletet ismeri meg. A let megismerhetetlen. Bence: Hegel "ahany latszat, annyi let" - Heidegger idezi. Tehat a fenomenben is latszik a let. Marcell: Ez nem hegelianus gondolkodas, vele ellentetes. Hegel eseteben minden dialektikus. Itt nem. Zorge azert a legkonzisztensebb filozofiai teljesitmeny a romantikaban, mert szisztematikusan, DE nem dialektikusan gondolja el a letet. Hegel szamara csak az a let melto arra, hogy let legyen, ami elgondolhato. A let, az alap elrejtozik a romantikaban - ez a 20. sz. alapelmenye. Ugy filozofalunk mainapsag, hogy nem tudjuk mi a feladatunk. A vilag a let es a nemlet szintezise. A let nem oka a jelensegnek. Viszonyuk nem-viszony. Blanchot ezt kapitalizalja. Az ok es az eredet viszonyat fenomenologiai gesztussal zarojelbe teszi: "relation sans relation". Arra van szanva filozofiai ertelemben, hogy ellenalljon a dialektikanak. A let nem megalapozza a jelenseget. Abszolutlet. Ezert arra a kerdesre, hogy mi a jelenseg, vagy mi a letezo, azt mondja Zorge, hogy "AuBer-sih-Seyn-bein-Seyn" (?) - a letezo lete nem a letben all, hanem a letbol kilepve (eksztatikus viszony) van. Kivulrol ter onmagahoz vissza. Ez az intencionalitas problemaja. Minden letezo egy kivulrolt tetelezett letezo. Az identitas. _A letezo azonos-e onmagaval?_ Nem lehet, hiszen kivulrol rojak ra. Feltetelezem, hogy ez nem volt teljesen vilagos. _A letezo definicioja lenyegeben a tudat definicioja. A tudat a reflexiv let._ Mint minden letezo, a tudat sem azonos onmagaval. Ebbol kovetkezik, hogy a tudat ezert megismerheto. Ha a tudat volna az a let, amirol beszelni akartunk, akkor nem tudnank megismerni. _A tudat a par excellence nemlet._ A tudat az a pont, ahol minden letezo megsemmisul: a letezo tragediaja. Amennyiben magamra reflektalok,akkor kizarom a vilagot. Ez a tudat immanenciaja. Kant ota tudjuk ezt. 42. paragrafus. Cogito nem tud szintetikus allitast tenni. A cogito nem felel meg, nem tudja a sajat letet allitani. Amennyiben a vilag van, es en erre reflekatalok, akkor en nem vayok. Annyiban konstrualom a dolgot, amennyiben tagadom. Tehat itt a kettos tagadas. Szerintem ez vilagos. _Mi ez az alaptalan alap, viszonytalan viszony? Az ido._ Az ido az, - mondja Holderlin - aminek lenyege mindig masban van. Zorge szintetizal. A szembenallitas mozzanata szolgaltatja az idobeliseg alapjat. A tudat teszi pontosan azt, hogy a letemet idobelinek elem meg. Schlegel fejti ki, hogy minden pillanatnak mashol van a lenyege. Ez is egzisztencialista toposz - az ember a jovore nyilik, ami egy vegtelen. Van-e tiszta nemlet? Azt mondja Zolger, hogy ez a nemlet soha nem lehet teljesen tiszta. Miert? Itt koltove valik. A nemlet nem mas, mint a letre vetulo arnyek. Mint a megismeres [Platon barlangja]. Tkp. semmi mas, mint hiany - a let hianya. Ez a hiany reprezentalodik az idoben, es ez a reprezentacio maga a valosag. Az ido meghatarozasa Zolgernel: a lenyeget a valosagon keresztul kozvetiti. A lenyeg a let. Az ido az arnyek hatara. Igy nem alapja a let a fenomennek. Nem gondolhatom el ezt a viszonyt, csak temporalizalom. Ahogy a let onmagabol kilep, az az ido. Tehat: amit tudok a sajat letemrol, amit tudhatok, az pusztan annyi, hogy idobeli vagyok. A jovo az idonek az az arca, ami egy let nelkuli valosag: let nelkuli lehetoseg. A mult: lehetoseg nelkuli let. A ketto szintezise a jelen, ami lehetoseg es let, vagy lehetetlenseg es nemlet. A jelenvalo allitasa a lehetoseg es let utkozese. A jelen az a pont, ahol "valami lesz". Tehat a let es nemlet hatara. A let es a semmi hatara. Schlegel: az ido orokkevalo. Az eksztazis pillanata: ahogy a letbol kilep az ido. Ez mindig van - egy orokkevalo mozzanat. Zolger hires tetele, ami legjobban bosszantotta Hegelt: "A let nem szintetikus". Tautologia tetel. Az idealistak lobogojara ezt irtak: "A let - identitas." Zolger: minden amit az idealistak mondanak, az tautologikus. Hegel szamara csak az van ami elgondolhato - persze kesobb minden kovetoje ezen a ponton kezdte ki. Altalaban az egszisztenciara mutogattak (Marx: hamis tudat, Kierkegaard: vallas). Zolger: a tukrozot ravetiti a tukrozore, felismeri az ember a tukorkep tukorkep voltat, es a tukorkepet is. Ebbol a tukorkepbol visszater onmagara, meghaladja ezt a relativ indifferenciat. Azert gondolhatjuk, hogy a gondolkodas elerheti a letet. Ez egy illuzio, a tudat becsap minket. A tudatbol az abszoluthoz nem vezet ut. A tudat csak szimulal egy letet, ami nincs. Ennek a problemanak a masik oldala. A let kozmikus trefaja: A° - let (A' A'' ...) - tudat () - ido A let tehat a relativ szinteziseken keresztul megsokszorozza magat. Jacobi is ezt mondja. [A let szimulakrumai a csupa nemlet.] Nietzsche ezt a gondolatot veszi fol. A letnek mire van szuksege, hogy letezo legyen? Hogy elgondoljak! Soha nem erunk vegere az elgondolasnak, nem tudjuk megszuntetni az ido vegtelen feszultseget. A let rank van utalva. A let gyenge ertelemben csak annyira let, amennyiben elgondolt. Heidegger - a let pasztorai vagyunk. Az öntudat volt az elso A' A''. Ez az a pont, ahol Zolger bevezetheti az ironia fogalmat. A tudat azt hiszi, hogy egy letet talalt. Azt kell mondanunk, hogy nem igaz. Amikor magamat talaltam meg, akkor is mast talaltam. Ez a Zolger-fele ironia ontologiai alapja. A kaland vegen, amiben magamat keresem, valaki mas var. Pl. Mr. Hyde. Ez az ironia. Schlegel vs. Fichte - nem tudom magamat visszareflektalni a letbe. Hegel ezt "rossz vegtelennek" nevezte - amibol nem lesz szintezis. Hegel szerint a vegtelenbol vissza tudom reflektalni magam a letbe. Itt lehet atterni az "Ervin"-re. Negy beszelgetes ez. 1815. Minden igazi muveszet ironikus. Lathatova teszi azt, amit a filozofia nem. [Egy FALLS elemzes szepen megmutatna ezt.] A tudat melyebben ul a sajat idobelisegeben, mind gondolni veljuk. A nem-reflexiv magasabb modusza: a HIT. Magasabb, tisztabb tudat. Miert? Mert nincs benne szembenallas. A hit hatarhelyzet. Hol mashol hinne az ember, mint a let es a semmi hataran? Ezert nem lehet hinni dologban. Akkor vagyok onmagam - nem amikor intellektualisan erolkodok - ha hiszek. Ha szembefordultam a reflexioval. Ha a gondolkodasom ellen gondolkodom. Novalis: ordo inversus. Ahogyan a letbol letezo lesz, az nem teremtes, nem creatio ex nihilo, hanem pusztitas. Ez az ironia csucsa. A valosag nem teremtett, hanem eppen az, ami epusztitotta a letet. Ld. Goethe Faust. Zolger: ez a tragikus ironia. Az ironia legmagasabb foka, hogy latjuk a vilagon a haldoklast. A hitnek a szintjen vagyunk ironikusak. Ez a romantizalas. A letben nincs dolog, csak kepek. Ez a magasabbrendu gondolkodas. Nem kiteres a gondolkodas elol. A muveszet helye igy a hitben lesz. Gondolkodas - dolgokat abrazol. Kant: hit idée, ideakat abrazol a muveszet. Zolder: a muveszet annyira ironikus, hogy... A mvueszetnek az a fantazia, ami a gondolkodasnka a tudat. A fantazia az ertelem fogalmai es a nemlet kozott kozvetit. Kozvetit a valosag es a semmi kozott. Nem teremto, hanem kozvetit a let altalanossaga es a valosag kozott. A fantazia plaszticitasa az ido temporalitasa. Idealizmus azt mondta, hogy a gondolkodas szamara a tragedia szolgaltatja a legjobb anyagot, a gondolkodas elodje. A fantazia csapongasa tobb mint a gondolkodas megismerese. A fantazia a tragikus es a komikus kozott kozvetit. Ld. romantikus mufajkeveredes. A szep - ellentmondas. Minden szepsegnek ellentmondasosnak kell lennie. Nincsen nyugodt szepseg. A tulajdon kisertetenek . Sartre: a szepseg meglatogatja a vasznat. A szepseg lenyege megint csak az, hogy nem onmaga. Minden abrazolas tokeletlen. Szimbolum es allegori, minnt Schlegel eseteben a szimbolum, a vicc es az allegoria. THE|END 2005.05.04 Paul de Man szoveg - Jauss szeminariumok - "A romantika jelenkori kritikaja" Talan az elso masfajta megnyilatkozas a romantikarol az uj kritika utan. Elozo ora: Blanchot - romantikus tetelek radikalizalasa. Itt most romantika strukturalista es hermeneutikai megkozelitesenek vitaja. Ezeket jatsza ki PdM egymassal szemben. Rene Girard konyve - "A romantikus hazugsag es a.." / "Mensonge romantique et verité romanesque" - azt mondja, hogy a romantikat ne i skorszakkent fogjuk fol, hanem egy alapveto problemarol van szo, ne tortenetileg kozelitsuk meg. A nyugati ember egy szindromaja. Reneszanszban kezdodott, es keso modernsegben eli igazi agoniajat. A romantikaban onnon agoniankat szeretjuk ma. A szuk ertelemben vett romantika mindig is egy vegso halalos vonaglas, egy betegseg volt. Strukturalizmus marxista iranyzat, akar Lukacs is mondhatta volna amit Girard, hogy a romantika problemaja a fuggetlen autonom szubjektum, vagyis a szubjektivizmus. Ez egy ilyen kesonyugati kaprazat. Ez a fajta szubjektivizmus ontologiailag nem lathato be. [Szabad akarat.] Akkor honnan vesszuk ezt a teveszmet? Itt jon be a muveszet, mint olyan. A romantika azt mondja, hogy a muveszet tolt be egy olyan feladatot, amit a filozofia nem tud. TIR - a mualkotas a filozofia organonja. Az autonomia a mualkotasbol van levezetve. A letezo legprimitivebb dolog ez: en a muvem alkotoja vagyok, szabad. Girard: a munek ebbol a felfogasabol reflektaljuk vissza a sajat szabadsagunkat. A szerzonek, az alkotonak ontologiai elsobbsege van a muvel szemben. O voltam az ur, a versem cifra szolga. Itt latjuk, hogy hogyan gondolkodik egy strukturalista. A strukturaban nincs kiemelt elem - ez a tarsadalmi kovetkeztetesek alapja is, a marxista bazis. A szerzo tehat itt egy astrukturalis elem. Ez a romantikus hazugsag: "En alkottam egy muvet." - Ilyen nincs. A szerzonek is interszubjektiv viszonya van. Mivel? Mondjuk a figurakkal a muben. Nem istene vagyok. Flaubert: "Madame Bovary: ce moi." A mu leplezi le ezt a kaprazat-osszefuggest. Adorno: a mu egy hiany, egy fekete lyuk. A polgari tarsadalom minden mozzanataban hamis tudat. Korai Adorno es kesoi Heidegger kb. ugyanazt mondjak - technologiai uralom. Adorno: minden igazi mu botrany, szetrombolja a kooptalo strukturakat. Nem irodhat bele a cserebe. Beckett a kedvence. Olyan nyelv, ami nem beszelheto, nem hasznalhato fol a normalis kozvetitesre. Tehat minden igazi mu antiromantikus. Vegyuk Don Quiote-t. Cervantes DQ? Ezek a figurak nem a szerzovel, hanem valaki massal akarnak azonosulni. Mielott en en vagyok, azelott valaki mas akartam lenni. Mielott en mas lennek, valami mar kozvetit engem. Konkretan ez mit jelent? Intertextualitas - nincs olyan, hogy eredeti szoveg. Filozofiai, proto-ontologiai levezetese ez az intertextualitasanak. A szoveg mindig egy elozo szoveg kozvetitesebol all. Hermeneutikailag: mindig valaki mas ertelmezi a szovegeket. Ez a kozvetites a romantikus hamis tudat. Igazi vagyunk: hogy jelek legyunk, hogy a jelek jatekaban vagyunk reszt, interszubjektiv viszonyokba lepjunk be [, kozosseget alkossunk]. Tizenkilencedik szazadi regeny szamol le ezzel a szubjektivitassal. Ezert erdekes. Nagy dezilluzio. Ezt mar sokan megirtak. C. Lévi-Struass: Strukturalis antropologia. Mitologizacio-demitologizacio. Ilyen ertelemben ez a demitologizacio. A nyelvben minden kozvetett, minden kozvetitett. Ez egy masodik struktura, a nyelv felulirja a melystrukturat, ez a nyelv. Ezen a szinten mar tenyleg autonom akarok lenni. Erdekes es kisse bonyolultabb resz: miert mondjak hogy nincs szerzo? Az igazi beszelgetes csak ugy valosulhat meg, ha mindenki megszabadul az eloiteleteitol - ha elmondja a sjaat tortenetet, amibe a masik bekapcsolodik. Igeret: eltunik a kulonbseg. Nincsen megismero es megismert. Mint a pszichoanalizisben: kezelt es kezelo viszonya megszunik. Kinek kell fizetni? Mytheme - /mitéma/, alapveto egyseg, jelzi, hogy nincsen szerzo. A dialektika csak felszini struktura - es itt valik nyilvanvalova, hogy miert kell minden strukturalizmusban egy melystruktura (pl.: langue/parole). A langue senki altal nem beszelheto. A metanyelvek problemaja. Novalis: elkepzelheto egy olyan nyelv, ahol a jel es a jelentes egybeesik. Girard: a jel es a jelentes szorodik [elkulonbozodes]. Girard: A. romantikaban van egy astrukturalis szubjektititas. B. A romantika hisz az olyan jelekben, amik nem szorodnak. Es akkor hogyan szuletik meg a mu Girard szerint? A nyelvi terbben abszolutizalja magat egy pozicio. Eros szubjektivitas, kivalt egy eros azonosulasi vagyat. Pl. Stendhal Napoleon szeretne lenni. Irja a Voros es Feketet/Parmai kolostort. Nyelvben kozvetiti ezt a vagyat, letrehoz egy sor figurat. Vagy a melystrukturaban mozog, ugyhogy a nyelv mint eszkoz lehetetlen. Mire a regeny vegere er, rajon, hogy valami mast hajtott vegre. Megirtam a regenyt, de nem lettem Napoleon. Ezen a ponton, a kijozanodas pillanataban szuletik meg a mu ontologiailag. A muvet a vegerol kell megerteni. PdM: a romantika "Temp Apocalyptic" - ekkor bizonyosodik be, hogy a vagyam nem beteljesitheto. Az az en, aki a vagyra volt strukturalva, az meghal. Ezt szeretjuk a romantikaban. PdM: az alkotas nem egy ontologiai privilegizaciot jelent, hanem egy magnyilas (Jauss: ohrizontosszeolvadas). Egy sejtes, ami a jovore nyit. Az egesz iras egy idoben kitarulkozo onertelmezes. Nem interszubjektiv a viszonyom a figurakkal, ahogy Girard mondta. Dante es Vergilius: nem azonosulni akar, hanem felismeri, hogy o azt a szerepet tolti be, ami vergiliuse volt. Az alkotas nem nyelvi dialektika, mint Girardnal. Ez az ironia temporalitasa PdM-nal, ami sosincs jelen, hanem mindig a kovetkezo pillanatbol ertelmezheto. Ez az ido retorikaja. PdM majdnem minden gondolatat az ido egy ilyen (ebben a korai szovegben megjeleno) retorikajabol inditja (amerikai korszakaban). A szerzo a muben nem a strukturat keresi, hanem egy olyan idobeliseget, amiben a szerzo es a mu egymast ertelmezi. A strukturalista elemzes tehat szuksegszeruen a szerzo halalahoz vezet, ezt korrigalja egy hatastorteni ertelmezes - ami kolcsonos kapcsolatot allit fel. THE|END